Gottfried Wilhelm LEIBNIZ
(1646-1716)
Leibniz továbbfejlesztette Pascal gépét. Ez a gép volt az elsõ, amely közvetlenül végezte el az osztást és a szorzást, valamint kiegészítõ mûvelet nélkül a kivonást. Az általa megépített összeadó-szorzó gép a szorzást visszavezette az összeadásra.
Lipcsében született jogász családban. Apja, a Lipcsei Egyetem erkölcstanprofesszora nagy gonddal és szeretettel nevelte fiát, de 1652-ben bekövetkezõ halála miatt szellemi hagyatékként fiára már csak óriási könyvtárát hagyhatta. Leibniz tehetsége már korán megnyilvánult, hiszen tízévesen eredeti nyelven olvasta a görög és latin szerzõk mûveit, s 15 éves korában már egyetemi tanulmányait is megkezdte. Kezdetben Lipcsében jogot, majd Jénában matematikát hallgatott. Az egyetem befejezése után Nürnbergben élt, ahol a francia és holland természettudósok munkáit tanulmányozta.
Az 1670-es évek elején továbbfejlesztette Pascal gépét. Leibniz gépével már szorozni, osztani és gyököt vonni is lehetett. Ez volt az elsõ olyan számológép, amellyel mind a négy alapmûveletet el lehetett végezni. Tulajdonképpen két külön részbõl állt: az összeadómû Leibniz szerint is megegyezett Pascal megoldásával, a szorzómû tartalmazott új megoldást. A gép nyolcjegyû számokkal való számoláshoz készült, de a tízesátvitel során felmerülõ mechanikus problémák miatt sosem mûködött kielégítõen.
A négy alapmûvelet elvégzésére alkalmas számológépeket késõbb folyamatosan tökéletesítették, de még hosszú idõn keresztül nem bizonyultak megbízható számítási segédeszköznek.
Leibniz nevéhez még két olyan elméleti felfedezés is fûzõdik, aminek szerepe van az informatika fejlõdésében. 1666-ban bebizonyította, hogy egy számolási mûvelet egymás után elvégezhetõ egyszerûbb lépések sorozatára bontható, 1679-ben pedig ismertette a számítástechnikában alapvetõ fontosságú kettes számrendszert (bár ennek semmi köze sem volt Leibniz számológépéhez).